A harmadik évezredben soha nem látott prosperitás köszönt be a világra; ez egyet jelent néhol a népesség elöregedésével is, ahogy ez a tendencia napjainkban (2019-ben) is látható. Történt egyszer, hogy egy országnak majdnem minden állampolgára meghalt, egyetlen egy férfi maradt, aki makkegészségesen, negyvenévesen az egész ország ura lett így. A környező államokban is létrejött népességcsökkenés, de ebben az országban nagyon; míg ő egyedül maradt, a szomszéd országokban azért élt egy pármilliós populáció. Így emberünk, mint az ország és nemzet egyedüli, jogos képviselője és örököse, korlátlan hatalomhoz és gazdagsághoz jutott; gondoljunk csak bele: minden erőforrás kiaknázását kiadta koncesszióban, ő pedig mindenből csak egy-tízezreléket kért: de mivel millió és millió ilyen terület van egy államban, ez hatalmas vagyont jelentett; arról nem is beszélve, hogy a turizmus is fellendült, lévén mindenki látni akarta az egyszemélyes országot. Míg a vendégmunkások százezrei dolgoztak a birodalmában boldogan, ő járta a vidéket, és gyönyörködött abban, ami végül az övé lett. De ennek hirtelen vége szakadt, mikor az ország kárára akart terjeszkedni az egyik szomszédos állam! Hat katonát küldtek át, gyomron verték a csókát, aki maximum dühöngeni tudott. Az ENSZ elismerte a létrejövő új államot, mert az ENSZ elnök unokaöccse volt a szomszéd állam feje, meg mert ez egyszerűbb volt, mint holmi diplomáciai csörte egyetlen ember miatt. Természetesen így is gazdag maradt a férfi, na de, azért ez nem ugyanaz, nem?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
