Egy gombócgyári betanított munkás nő a munkahelyi ebédszünet közben elalszik. Fekszik arccal az asztalon, miközben Csoszonmal nyelven elmond egy nagyon hosszú verset a baracknyílásról. Egy észak-koreai vendégmunkás megerősíti ezt és nagyon lelkes, mert a munkás nő anyanyelvi szinten, hibátlanul és gyönyörűen hangsúlyozva mondta el a verset, mint ha született koreai lenne. Mikor felébred a nő, kérdezik tőle, hol és mikor tanult meg koreaiul, de ő nem érti, miről beszélnek, mert nem beszél idegen nyelven, sőt, semmit sem tud Koreáról. Azt hiszi szívatják. Senki sem ért semmit, sem ő, sem a kollégái. Ha-ha-ha!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
