Bence úgy nőtt fel, hogy a nagymamája, amikor kísérte valahova, néha meg-megállt, és a távolba meredve mondta:
- Danikám, ez egy képmutató világ.
Ez a jelenet nagyon sok helyen, nagyon sokszor megismétlődött az évek folyamán. Történt egyszer, hogy a közértből hazafelé ismét megállt a mami, és mondta:
- Gabikám, ez egy képmutató világ, biztosan Te is látod már.
Bence a távolba meredt, és azt látta, hogy a házuk mögötti táj hirtelen mintha nem olyan lenne, mint volt, elindult felfelé, majd lefelé! Aztán előredőlt az egész, és akkor láttta, hogy hatalmas, nyolc méteres ember tartotta maga előtt, mint egy óriási festményt, aki most eldőlt! A megszokott táj helyett pedig irodaépületek látszottak! Hát így értette, hogy képmutató a világ, most már megértette. Világ Péternek hívták ugyanis a nagy fickót.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
