A gazdasági világválság idején a világhírű magyar matematikus nem akarta, hogy a tudása miatt a fejvadászok kezére kerüljön, ezért megpróbált elvegyülni az egyszerű melósok között. Egyszerű, szakadt, olajos, festékes, koszos ruhákban járt, káromkodott, köpködött, barátságtalan volt, kocsmázott, stb. A terve bevált, senki sem gyanította, hogy ki ő. Történt azonban, hogy egyszer meglátott egy különleges, lapulevél szerű, de nagyon mintás növényt és akaratlanul így kiáltott fel:
- Óh, hiszen ez egy biofraktál!
- Erre a munkások körbeállták, megfagyott a gyárban a levegő!
- Mi van?! - Mi van?! - Mi van?! - kérdezték tőle ingerülten.
- Én csak azt mondtam, - válaszolt a matematikus - hogy Károly bácsi kitette Frakknak a vizslának a tálját, de nem volt benne lecsókolbász és Frakk azt mondta: U-u-u-úúúú Frakk! Vú-ú-ú-úúú Frakk! Tál! Tál!
Így vágta ki magát a szorult helyzetéből a híres matematikus!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
