A következő vicc elmesélésénél nagyon fontos a színészi játék, mert az adja meg a sava-borsát a dolognak! Amikor az „apuka” a beszélő, a viccmesélőnek szét kell tenni kicsit a karját, mintha nagyon izmos volna, mintha két sárgadinnye lenne a hónaljában, és mély, agresszív hangon, lassan beszélni, közben a kezünket oldalra tartva, mintha a fülét fognánk a rossz gyereknek. Amikor a „kislány” a beszélő, akkor minél kisebbnek látszódva, a két kezét a feje mellé, a saját fülét felhúzva, mintha valaki a fülét húzná. Magas hangon, hadarva beszéljünk ekkor.
Apuka: Most fülön csíptelek Eszter! (mély, agresszív hangon)
Kislány: Jaj a fülem jaj jaj jaj jajajajaj! (magas hangon)
Apuka: Nem etted meg a főzelékedet! (mély, agresszív hangon)
Kislány: Nem vagyok hajlandó főzeléket enni többet, inkább csokit kérek, csokit, csokit csokit! Jajj a fülem, jaj jaj! (magas hangon)
Apuka: Hallgass, Eszterke, mert rád fogok szólni! (mély, agresszív hangon)
Kislány: Jajj a fülem, megeszem a főzeléket inkább! (magas hangon)
Apuka: Rendben. (mély, agresszív hangon)
Ekkor intsünk a segítőnknek, aki egy paraván mögött várt eddig, és hirtelen egy bábut rak fel a paraván tetejére, és mondja:
Segítő: Vitéz Lejszló vagyok. Mi a probléma, Eszterke? (Lehetőleg „rajzfilm” hangon)
Kislány: Az, hogy nem vagyok hajlandó főzeléket enni többet! (magas hangon, továbbra is fület fogva)
Segítő: Az gáz.
Kislány: Inkább csokit kérek, csokit, csokit csokit! Jajj a fülem, jaj jaj! (magas hangon)
Apuka: Elég legyen most már. (mély, agresszív hangon)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
