Családi vacsorára először érkezik a lány barátja. Senki nem tudja, hogy mire számíthat, hiszen nem ismerik az ifjú lovagot. Az étkezés rendben zajlik, majd a fiatalok elvonulnak a lány szobájába, egy kis időre. Az apuka, kíváncsiságának engedve beles a kulcslyukon, és felhördül: félreérthetetlen helyzetben látja a lányát! Sőt, a szemtelen srác szétvetett lábakkal, karba font kézzel, félmosollyal nyomkodja közben a mobilját! Több se kellett a bősz apának, berúgja az ajtót, és mint az állat, elkezdi csépelni a srácot, üti, ahol éri, piff puff piff puff (A vicc mesélésénél itt mutassuk is, hogyan, jó sokáig!). Végül a lány ordibálására hagyja csak abba, aki azt üvölti:
- De hát én akartam!
Az apa nem érti a dolgot, kérdőn néz közbe, mire a lány ismét mondja:
- Én akartam! A Laci nem is akarta! ÉN akartam!! Értsd már meg.
Mire az apa:
- UUhh, sorryka. Laci, nehari.
