Egy amatőr költő diktafont vesz, mert úgy érzi, sokkal jobbak lehetnének a versei, ha nem utólag írná le azokat, hanem akkor, amikor az eszébe jut. Viszi magával mindenhová. Egyszer bemegy a piactéri WC-be és mivel erős hasmenés kínozza, hosszabb időt kénytelen eltölteni a WC ülőkén ülve. Eszébe jut egy gondolat, ezért bekapcsolja a diktafont és így szól: ˝Oh, szeretlek, mint bocsát a medvemama, Te angyal, ki megbocsájt, még ma.˝ Gondolja is, milyen ciki lenne, ha a szomszédos WC-n is ülne valaki, aki azt hinné, hozzá beszél és válaszolna... Ezen elkezd kuncogni. Mikor felállt, látja, hogy tiszta vér a WC-kagyló. Aranyere van! Az vérzett!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
