Budapestről egy kis faluba költözött egy fiatal, de nagyon gazdag vállalkozó. Megtetszett neki egy nagyon szép lány, ezért érdeklődött a falubeliektől, hogy ki ez a gyönyörű lány. Mondta, hogy ő akár feleségül is venné. Amikor meghallották, melyik lányról van szó, mindenki csak jajjgatott, sopánkodott, hogy ajjajj, jaj, nagyon vigyázzon vele uram, jobb, ha messziről elkerüli, mert ez egy OLYAN lány. És amikor tovább faggatózott, hogy mégis milyen az az ˝olyan˝ lány, mindenki csak mérgesen nézett rá, vagy elvörösödtek, vagy azt mondták, hogy majd megtudja az úr, de ne kívánja, hogy megtudja. Kivétel nélkül csak ilyen válaszokat kapott, vagy csak kitértek a válaszadás elől, sőt, volt aki a földre köpött és többet szóba sem állt a vállalkozóval. Gondolkodott, hogy mi lehet az oka ennek a nagy ellenszenvnek... Biztos nagyon romlott múltú a lány, esetleg több házasságot tönkretett már, vagy kiforgatta az embereket a pénzükből, esetleg valami fanatikus szektának a tagja. Végül őt nem érdekelte ez és megismerkedett vele. A lány gyönyörű volt, nagyon okos, maximálisan kedves, jólelkű, házias, kiváló humorú, stb. A vállalkozó hamarosan feleségül is vette. Nem is volt semmi gond. Csak egy év után derült ki, mit jelent az OLYAN lány kifejezés! De akkor már késő volt! Kiderült, hogy ez a lány a túróslepény tetejét nem cukrozta, hanem sózta, sőt, nem is volt hajlandó megcukrozni azt, hiába is kérték rá!!!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
