Surányi ballag hazafelé. Szembe jön vele egy idegen férfi. Surányi a férfi elé áll, és így szól:
- Én vagyok Surányi. - majd teljes erőből pofon veri az embert és mint aki jól végezte dolgát, tovább megy. Később lát egy másik embert, az elé is odaáll:
- Én vagyok Surányi. - mondja és azt is teljes erőből pofon csapja. Amint megy tovább, meglát egy harmadik embert, annak is elállja az útját:
- Én vagyok Surányi. - és annak is lekever egyet. Az ember a meglepetés és a rémület után iszonyatosan dühbe gurul és ököllel úgy gyomron üti Surányit, hogy az meggörnyed és fuldokolva próbál levegőt venni. Az ember, miután hazaér, így szól a feleségéhez, aki éppen mos:
- Képzeld, nem fogod elhinni, hogy jártam: amint jöttem hazafelé, találkoztam Surányival.
- Azzal a bizonyos Surányival?
- Igen. És képzeld, pofon vágott.
- Uhh - lepődik meg a feleség - És?
- Megütöttem Surányit.
- Nem hiszem el.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
