- El tudod képzelni, hogy a világűr végtelen? Hogy van a tér, elindulsz előre, magad mögött hagyod a Naprendszert, a Tejútrendszert, jönnek újabb és újabb galaxisok, azokat is magad mögött hagyod, ezret, milliót, milliárdot és ezt csinálod ezer éven át, millió éveken át, milliárd éveken át és még sem érsz a végére, sőt, olyan, mint ha nem is csináltál volna semmit, mint ha el sem indultál volna, mert még a feléig sem értél el, a milliomod részéig sem, sőt, semeddig sem, mert a mérete végtelen. Ugye, hogy ez elképzelhetetlen? Viszont akkor képzeld el azt, hogy véges a világűr. Egyszer csak elérsz oda, ahol már nincs új csillag, hanem csak az üresség. Minél távolabbról nézed, annál inkább látod, hogy a világűr mérete véges és csak egy gömbben vannak a csillagok, körülöttük pedig semmi, de semmi sincs. Ha még messzebbről nézed, a gömb csak egy kis labda, még messzebbről egy teniszlabda, még messzebbről csak egy homokszem. Ha viszont körülötte nincs semmi, még egy atom sem, akkor mitől van, mitől lett az a valami a semmi közepén, amiben a galaxisok milliárdjai vannak? Ha egyszer garantáltan nincs körülötte semmi, hiszen véges, akkor hogy került oda a valami a semmi közepébe, mikor és miből? Vagy azt el tudod képzelni, hogy olyan is van, amikor már a semminek is elérsz a végére és a semmi határán túl már akkora térrész sincs, hogy még egy kis darab semmi beleférjen? Ugye, hogy nem. A mi agyunk erre képtelen: sem a végtelen világot, sem a véges méretű világot nem tudjuk elképzelni, harmadik változatot pedig még csak elgondolni sem tudunk. Ilyen ez, Micikém, így van ez. - mondta a konyhai kisegítő nő a macskájának, miközben a macska dorombolt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
