Családi vacsora, az ifjú lovag először találkozik a kiszemeltje szüleivel. Minden rendben zajlik, és hogy részt vegyen ő is a munkában, a konyhában segédkezik: ő hozza ki a makarónit. Ahogy a nagy tállal araszol kifelé, elbotlik, és hogy senkit ne találjon el, az utolsó pillanatban jobbra rántja a már zuhanó tálat, ami így beteríti az új, krémszínű, méregdrága kanapét, amit egy hete vettek, és két évig spóroltak rá. Dermedt csend lesz. Apuka arca piros, odasétál a kanapéhoz, a fejét vakarja. Természetesen egy óriási folt éktelenkedik rajta. (Ha itt még nem nevet a közönség, mondjuk azt, hogy volt egy macska is a kanapén, akit telibekapott az étel, és mivel megijedt és elszaladt, a fehér falat is összekente, mert a fal mentén futott). Szóval, az egész család áll a kanapé előtt, az apuka meg elkezd nagyon röhögni, és a makaróni maradékára mutat, a térdét csapkodja, úgy kacag! Annyira komikusnak találja az egész szitut, hogy nevet rajta, ehhez pedig végül egyesével csatlakozik mindenki, pár perc elteltével még a macska is a hasát fogva röhög, méghozzá úgy, mint egy ember, két lábra állva! Ez annyira szürreális látvány, hogy az ifjú lovag abbahagyja a nevetést, és döbbenten nézi az állatot, aki, miután látta, hogy őt nézi a pasas, gyorsan visszaereszkedik négy lábra.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
