Matula bácsi és tutajos megébrednek.
- Nu, - szól Matula - emegyünk egyet csónakázni. Gyün? - kérdezi a tizennégy éves gyereket.
- Mi az hogy! - válaszol csillogó szemmel Tutajos.
Elmennek a csónakhoz, beülnek és beeveznek a tó közepére.
- Így. - szól Matula - Hát lássa-e azt a dugót a csónak ajjába? - kérdi.
- Látom, Matula bácsi. - feleli a gyerek.
- Hát akkor iszkiri! Fogja meg, húzza ki, oszt úgy vesse el, olyan messzire, ahogy csak bírja! Inaszakadtábul!
Tutajos így tesz: kihúzza a dugót és messzire dobja. A víz vészjósló sebességgel áramlik be a csónak aljába.
- Hát oszt úszni tud? - kérdezi az öreg.
- Jaj, hát én nem tudok! - válaszol rémülten Tutajos.
- Na, merhogy én se tok. - mormogja a pipája mögül az öreg.
- Akkor most mi lesz?
- Mi lenne? - dörmögi Matula agyarán a pipával - Megfúlunk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
