Egy férfi megbeszéli az élettársával, hogy őket az különböztesse meg a többi pártól, hogy különlegesen üdvözlik egymást reggel: a férfi felkel és az ágy mellé lép, a nő párnája mögé, az ágy végéhez állva, bal kisujja első percét a nő bal orrlyukába dugja, jobb kezével marokra fogja a nő jobb fülét, nem erősen, de teljesen a tenyerével átfogva azt, eközben a nő hátra nyúlva megfogja a férfi térdét, másik kezének hüvelyk és középső ujjával a férfi fenekéből kilógó szőrzetet meghúzza tízszer, közben gépies hangon, szótagolva, egyszerre mondják: jó-reg-gelt-drá-ga-sá-gom. Még vérszerződést is kötnek, hogy életük végéig minden reggel el fogják végezni ezt a kis szertartást. Harminc éven keresztül működik is a dolog, pedig hát nem egyszerű ezt mindig, mindenhol, minden körülmények között csinálniuk, de ők kitartanak. Aztán egyik reggel így szól a már idős nő: ez hülyeség. Mire a férj bólint: igen, szerintem is. Ne csináljuk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
