Családi vacsorára először érkezik a lány barátja. Senki nem tudja, hogy mire számíthat, hiszen nem ismerik az ifjú lovagot. Az étkezés rendben zajlik. Kérdezik a fiútól, mi a véleménye az ételről, hol dolgozik, stb., de ő csak mindig annyit mond, hogy ˝később˝. Nem szól semmit sem. A desszertek elfogyasztása után feláll:
- Szót kérek, figyelmet kérek, csendet kérek! Most, hogy befejeztem a hat fogásos étkezést, válaszolok a kérdéseikre. Először is: szomorúsággal tölt el, hogy annak ellenére, hogy tudtukra adtam, hogy később válaszolnék, folyamatosan traktáltak a kérdéseikkel. Mindez nem számít, talán nem is fontos és ami a lényeg: nem haragszom. Tehát a válaszaim: az étel az ötös skálán négyes volt. Az apuka, már ha megengedi, hogy apukának szólítsam, egy műveletlen, tuskó, unszimpatikus ember. Ötös skálán kettes lenne, de mivel képtelen vagyok eltekinteni attól, mennyire büdös, ezért egyes. Az édesanya egy kiöregedett, ócska lotyónak tűnik, fiatalabb korában valószínűleg az volt, de csakis a pénztelen alkeszok bukhattak rá - de tessék szólni, ha tévednék... De ne most! Mert még nem fejeztem be. A lány... Nos, a lány... Őt leszarom. - Ezzel a fiatalember meghajol és hazamegy.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
