Bizonyára mindenki hallott már élete során többször olyat (mondjuk a villamoson vagy a metróban utazva), hogy egy nő mesélt egy másiknak egy harmadik nőről, akit nem kedvelt vagy aki igazságtalanul, esetleg hülyén viselkedett vele szemben. Nos, ilyenkor, amikor utánozza a szóban forgó nő hangját és beszédstílusát, hogy mondjuk ˝Érted, Katikám, ha még egyszer előfordul, hogy késel, akkor szankciókat fogok alkalmazni és jelentem az igazgató úrnak is.˝, akkor ezt úgy tette, hogy vagy affektáló vagy idétlen vagy hárpia hangon beszélt, és amikor azt mondja, amit ő válaszolt az illetőnek, hogy pl. ˝Mondtam neki: jól van, Éva, biztos igazad van, mert te biztos soha sem késtél még. És a hülyéje csak nézett, mert erre már nem tudott mit mondani.˝, akkor azt már normális hangon adta elő. Nos, volt egy nő, aki pont fordítva csinálta: amikor arról beszélt, akit ki kívánt gúnyolni és amikor annak a hangját utánozta, akkor mindig szépen, tagoltan, sőt, kedvesen beszélt, de amikor a saját reakcióját jelenítette meg, akkor mindig sipítva, selypítve, hárpia hangon adta elő. Ugyanis nem figyelte meg, hogy a többi nő pont fordítva szokta. Nem tűnt fel neki ez a dolog! He-he-he!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
