A következő vicc elmesélésénél nagyon fontos a színészi játék, mert az adja meg a sava-borsát a dolognak! Amikor az „apuka” a beszélő, a viccmesélőnek szét kell tenni kicsit a karját, mintha nagyon izmos volna, mintha két sárgadinnye lenne a hónaljában, és mély, agresszív hangon, lassan beszélni. Amikor a „kislány” a beszélő, akkor minél kisebbnek látszódva, a két kezét a feje mellé, mintha két copfot fogna, kell beszélni, amilyen magas hangon csak tud, nagyon hadarva!
Apuka: Megetted-e már a kajádat, Eszter? (mély, agresszív hangon)
Kislány: Nem és nem is fogom! Mindig csak főzelék! (magas hangon)
Apuka: De a főzelék finom. Én szeretem. Te is edd meg (mély, agresszív hangon)
Kislány: Nem vagyok hajlandó főzeléket enni többet, inkább csokit kérek, csokit, csokit csokit! (magas hangon)
Apuka: Hallgass, Eszterke, mert rád fogok szólni! (mély, agresszív hangon)
Kislány: Hát akkor szólj rá, ha mersz, de úgyis elszaladok, hahahaha (magas hangon)
